Temeriniek az első világháborúban

Ádám István, Csorba Béla és Ökrész Károly fényképkiállítása a temerini tájházban

    Kiállításunkkal, amely mintegy 120 korabeli fénykép reprodukciójának felhasználásával készült, azoknak a temerinieknek kívántunk szerény emléket állítani, akik 1914 és 1918 között besorozott katonaként, önkéntesként vagy mozgósított civilként vettek részt egy addig soha nem látott, szörnyű háborúban, amely példátlanul nagy emberáldozattal és embertelen szenvedéssel járt Európa szinte valamennyi nemzete számára – utólagos becslések szerint a valamivel több, mint négy esztendeig tartó világméretű mészárlásnak legalább 9 millió áldozata volt.
     Nekünk, magyaroknak ezenkívül még az igazságtalan trianoni békeszerződés összes következményét is viselnünk kellett. Az elszakított országrészek magyarjai – noha semmivel sem voltak rosszabbak más nemzetek fiainál -- , ha szerencsésen visszatérhettek Isonzó, Bukovina vagy Galícia emberhúsnyelő vágóhídjairól, vagy a polgárháborútól vérmocskos Oroszország valamelyik szibériai hadifogolylágerából – itthon évtizedekig csak csendben beszélhettek élményeikről, a szuronyrohamok iszonyatáról, az ismeretlen helyen nyugvó, hősi halált halt bajtársakról. (Az Osztrák-Magyar Monarchia becsült embervesztesége kb. egymillió halott, ebből Magyarországé 661 ezer, a sebesültek száma megközelítette a 750 ezret, s körülbelül ugyanennyien estek hadifogságba.)
    Máshol s mások hősi emlékműveken őrizték meg a harctereken veszett apák, fiúk, testvérek nevét az enyészettől – nekünk, kisebbségi magyaroknak ezt tenni sohasem volt szabad.
     Ám hogy e tanulságos történelmi idők helyi tanúinak emlékezetét mégis megőrizzük a feledéstől, felhívással fordultunk a temeriniekhez: engedjék meg, hogy átfényképezzük családi relikviáik még fellelhető darabjait, egy-egy katonaképet, hadifogságban faragott emléktárgyat, évtizedeken át rejtegetett kardot, kitüntetéseket, katonanaplókat, leveleket...
    Szerény kiállításunkkal azon temeriniek emléke előtt tisztelgünk, akik -- eddig 217 személy adatait sikerült összegyűjtenünk -- Albánia, Bosznia, Bukovina, Galícia, Olaszország, Oroszország, Románia, Szerbia, Tirol csataterein haltak hősi halált, vagy az osztrák, horvát, cseh, magyar hátország hadikórházainak valamelyikében némultak el örökre.
         A gyűjtőmunkához anyagiakkal a szabadkai Szekeres László Alapítvány is hozzájárult, amit ez úton szeretnénk megköszönni.

                                                            A kiállítás szervezői


 
 

 Itáliai mementó
 
 

 

Nagy István és Csapó István a budapesti kenyérgyár cibakformáló gépe mellett         

                 ( cibak, cvibak = kétszersült)
 

 


Temerini önkéntesek
 
 

„Galíciai” magyarok

 

 

Kozma József, a későbbi műbútorasztalos végigküzdötte a szerbiai, a bukovinai és az olaszországi frontot is, naplójegyzetei alapján több mint kétszázoldalas autográf emlékiratot írt, melynek egy része itt olvasható.
 


 
A temerini tájház